Új vizeken egy régi hajóban azaz fontos-e, hogy mosolyog a hentes?

Kissé adós maradtam az előző bejegyzésben azzal, hogy "honnan jövök- hová megyek".

Lehet fordított a sorrend?

Szappan-szempontból tehát a hová megyek:

Egy olyan netes naplót szeretnék írni, ahol elérheted a cuccaimat, amelyek történetesen szappanok. 

Már át is látsz rajtam, ugye? A forgalmazás az EGYIK célom, a másik hogy egy "régi hajóban" "új vizeken" hajózzak. Az "új víz" nem más mint a virtuális háló a régi hajó pedig az a plusz, amit például akkor tapasztalsz meg, amikor a mosolyog rád a hentes  és tudod, hogy azért, mert már előre tudja, hogy kicsontozva kérsz két csirkemellet, a csontot levesbe szánod, de kockatésztával, mert anyukád is mindig úgy csinálta. Te pedig tudod, hogy az ő szeme fénye a kislánya, aki olyan aranyosan eszi az almát..
Vagy hasonló az is, amikor fontos számodra, hogy olyan házba költözz, ahol tudod, hogy előtte boldog életet éltek.. ( Kicsit fantasztikus ötlet? Nos, ismerek olyanokat akiknek házvásárláskor ez egy fontos szempont.. ) :o)

Szeretnék olyan  személyességet adni az általam készített tárgyaknak, amit azzal a jó érzéssel használsz fel / el hogy valamennyire ismered a készítőjét is. Hogy aki készítette éppen boldog volt -e vagy szomorú... mi járt a fejében akkor.. 

Hiszek abban, hogy a szeretettel készített étel finomabb, a szeretettel készített szappan jobban fog ápolni...

Mit gondolsz?? 

Zöld szöveg: 

Mai zene füleidnek, a személyesség jegyében, amikor fontos a mikrovilág: 

 Ezt Kosztolányi így érezte: 

A játék.

Az különös.
Gömbölyű és gyönyörű,
csodaszép és csodajó,
nyitható és csukható,
gomb és gömb és gyöngy, gyürű.
Bűvös kulcs és gyertya lángja,
színes árnyék, ördöglámpa.
Játszom ennen-életemmel,
búvócskázom minden árnnyal,
a padlással, a szobákkal,
a fénnyel, mely tovaszárnyal,
a tükörrel fényt hajítok,
a homoknak, a bokornak,
s a nap - óriás aranypénz -
hirtelen ölembe roskad.
Játszom két színes szememmel,
a két kedves, pici kézzel,
játszom játszó önmagammal,
a kisgyermek is játékszer.
Játszom én és táncolok,
látszom én, mint sok dolog.
Látszom fénybe és tükörbe,
játszom egyre, körbe-körbe.
Játszom én és néha este
fölkelek,
s játszom, hogy akik alusznak,
gyerekek.

*

*

*

Holnap is örülj, hogy élsz! Szeretettel: Kata